Címkék

, , , , , , , , ,

2014. június 18-án kerül színpadra az Amadeus a Belvárosi Színházban. Az előadást Szikszai Rémusz rendezi.
A címszerepet Keresztes Tamás alakítja, míg a nagy riválist, Salierit, Kulka János.

Antonio Salieri, a bécsi udvari zeneszerző az egyetlen, aki rögtön felismerte: ilyen muzsika kizárólag isteni sugallatra születik. Élet-halál harcba kezd tehát, hogy Mozarttal szemben ő legyen a kiválasztott, akinek hangján megszólal az örökkévalóság. Peter Shaffer világhírű műve természetesen fikció. De mi van, ha valóban igazak a korabeli feltételezések. Mi van, ha Mozartot valóban meggyilkolták? És mi lehetett az indíték?

A cím ellenére az előadást nem Mozart, hanem Salieri viszi a hátán, aki szintén zseniális zeneszerző volt. Hamar felismerte Mozart zsenialitását, ám a csodálat nem tartott sokáig, rövid idő után átcsapott irigykedésbe, féltékenykedésbe és rivalizálásba. Nem Shaffer volt azonban az első, aki egy egész művel áldott a két őrült zseni történetének. 1830-ban készült el Puskin Mozart és Salieri című története. Valószínűleg ez ihlette Shaffert a színdarab megírására, melynek ősbemutatójára 1979-ben került sor a londoni National Theatre-ben (öt évvel Milos Forman világhírű filmje előtt).

A darabot végig Salieri meséli és narrálja, amire Kulka János remek választás. Az első pillanattól uralja az előadást. A színpadon látható díszlet a barokk pompát idézi, ám a tükrök piszkosak és megkopottak. A fényűzés, a két zeneszerző tündöklése már csak emlék. Salieri bomlott elméje már csak visszaemlékszik arra amikor először találkozott Mozarttal, amikor segteni próbálta a pénztelen, munkanélküli zeneszerzőt, amikor kikezdett a feleségével, vagy amikor segített neki befejezni a Requimet, míg végül Mozart bele nem halt az állítólagos mérgezésbe. (A zeneszerző halála után azt pletykálták, hogy Salieri mérgezte meg. Csak olaj volt a tűzre, amikor kiderült, hogy Mozart halála előtt azt mondta feleségének, hogy arra gyanakszik megmérgezték. A halála pontos okát a mai napig nem tudni, és most már lehetetlenség kideríteni).

A jelmezek egyszerre tűnnek korabelinek és modernnek. De ez nem is igazán fontos, hiszen nem a történelemre, az életrajzi adatokra, hanem a két zeneszerző kapcsolatára teszi a hangsúlyt az előadás. Hogyan látta Salieri, a zseniális zeneszerző a másik zsenit. A kezdeti csodálat után már utálattal nézi, és a végén ágya mellett várja halálát. A sorsuk azokban közös, és nem sokkal később ő is megy utána.

A címszerepet Keresztes Tamásra bízták, akinek megformálásában egy igazi, bohókás művész embert láthat a közönség. Már-már gyengeelméjűnek tűnik bizonyos jelenetekben. Vagy csak színészkedik?! Gyermeki viselkedése, szórakozottsága, bolondozása egyszerre furcsa és mulatságos. Érdekes ellentét feszül a kétféle Mozart között. Akit ezekben a jelenetekben illetve látunk, a civil Mozart, és a zeneszerző között.

Kórházi ágy, kerekesszék, orvosoknak látszó rémalakok. Az egész előadás úgy fest mint a bomlott Salieri  visszaemlékezése, lázálma halála előtt egy elmegyógyintézetben, ahol aztán már nem bírja, és miután mindent elmesélt véget vet életének. Felvillannak Mozart életének fontosabb pillanatai, melynek közvetlenül, vagy csak közvetve ő maga is részese volt. A visszaemlékezés során többször felcsendülnek Mozart műveinek kapcsolódó részletei.

Összességében az előadás elgondolkodtató, megrázó, az idei évad méltó zárása és kötelező darabja.

Szereplők:

Kulka János
Keresztes Tamás
Egri Márta
Lovas Rozi
Murányi Márta
Fodor Tamás
Kaszás Gergő
Tamási Zoltán
Rendezte: Szikszai Rémusz

KépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKép

Írta: Blaskovits Eszter
Fotó: Blaskovits Eszter
Az előadásról: http://orlaiprodukcio.hu/eloadas/amadeus